*RaeJoon szemszöge*
Ismét megtette.. újra megütött. Miért teszi ezt velem állandóan? Amióta megismerkedett ezzel a nővel,folyton ez van.. pedig mikor idejöttünk olyan kedves volt.. ahj..Bár itt lenne EunHwa.. ő biztos megakadályozná,hogy bántson..
De nem kell tovább elviselnem. -ezzel a gondolattal villámgyorsan pakolni kezdem össze a legfontosabb dolgaimat,hogy minél hamarabb el tudjak indulni. Körülbelül 45 perc alatt végzek is, ezalatt sikerült kissé lehiggadnom. Ledübörgök a lépcsőn,egyenesen az előszobába. Ott apámba botlok.
-hová-hová kisasszony?-kérdezi elém állva.
-hagyj. -próbálom meg arrébb tolni, sikertelenül. Hirtelen felindulásból felpofozom.
-ezt még megkeserülöd-idegesen fut a konyhába,én pedig csak azt hallom,hogy matat valamit. Kihasználva,hogy nincs itt,futásnak eredek a reptérre. Ott gyorsan átjutok minden ellenőrzésen. Megkeresem a megfelelő gépet,majd felülök rá. Nem sokkal később indul is,majd elalszok.
~órákkal később~
-kedves utasaink! Kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást.-egy lágy női hang szólal meg a hangosbemondóban,ami felébreszt. Erre a mondatra kibámulok az ablakon. Végre újra itthon. Pár perc múlva sietősen szállok le a gépről. A reptérben hatalmas forgalom van,én pedig kapkodom a fejem kétségbeesetten EunHwat keresve. Ekkor egy hatalmas táblát pillantok meg,rajta a nevemmel. Szlalomozva a párok/csoportok között odaérek a felirat tulajdonosához.
-úristen,EunHwa-zokogva borulok nyakába.
-annyira hiányoztál,hugi-mondja szemében könnyekkel. Ezzel nyomunk egymás arcára egy-egy puszit,megfogja a kezem. Kilépünk a reptérről,és egyenesen egy piros furgonhoz lépkedünk.
-nővérkém,hol van anyu?-kérdezem,miközben vezet,viszont válaszolni nem válaszol.
15-20 perc után megint felteszem a kérdést.
-összevesztünk.. szóval kicsit magára kéne hagynunk..tudod,amíg meg nem nyugszik. Higgy nekem.
-rendben,jól van. De most tulajdonképpen hova is megyünk?-kérdezem,mivel nem ismerős az út.
-Te? Te nem jössz sehova..
-Mi? Ezt meg mégis hogy érted?
-Úgy, hogy te szépen visszamész Amerikába.
-micsoda?? Mégis miért mennék én oda vissza? - a pofám majd leszakadt a meglepettségtől.
-Egyáltalán miért jöttél ide? Miért nem maradtál a csodálatos pálmafás Amerikában?-néz egy pillanatra rám.
-hiányoztál..-mondom el a fél igazságot.
-azért még nem kellett volna eljönnöd onnan. Csak van valami más indokod is. -ekkor leparkolunk egy motelnál.
-hát..-csavargatom egy hajtincsemet.- részben igaz.-kiszállunk az autóból.
-hadd halljam. Csak nem az,amire gondolok??-csodálkozva néz rám.
-attól függ,mire gondolsz.-szedjük ki cuccunkat a csomagtartóból.
-bántott?-EunHwa szemébe a bosszú tüze ég.
-ráéreztél.-megvonom a vállam,majd a recepcióhoz megyünk,ott egy szobát kérünk,majd fel is megyünk.
-mit csinált veled?-a tesóm nem akar leszállni a témáról.
-csak megütött. Semmi baj nincs,cicu,minden oké. -mosolyogva használom a még tőlem kapott régi becenevét. -na pillanat.-felállok,s kimegyek a mosdóba. Viszont az használhatatlan. Fintorogva sietek ki onnan.
-fuuuuuj. Inkább kimegyek a hátsókertbe.. -majd kisétálok az említett helyre. Pár perc alatt elvégzem a dolgom,majd szokatlan hang üti meg a fülemet. Sírás. Értetlenül nézek körbe,ugyanis sehol egy árva lélek. Majd körbesétálok. Egy kuka mellett megtorpanok.
-úristen...-motyogom az orrom alatt.
Nem hittem a szememnek..
Ez egy kisbaba!!!!
~órákkal később~
-kedves utasaink! Kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást.-egy lágy női hang szólal meg a hangosbemondóban,ami felébreszt. Erre a mondatra kibámulok az ablakon. Végre újra itthon. Pár perc múlva sietősen szállok le a gépről. A reptérben hatalmas forgalom van,én pedig kapkodom a fejem kétségbeesetten EunHwat keresve. Ekkor egy hatalmas táblát pillantok meg,rajta a nevemmel. Szlalomozva a párok/csoportok között odaérek a felirat tulajdonosához.
-úristen,EunHwa-zokogva borulok nyakába.
-annyira hiányoztál,hugi-mondja szemében könnyekkel. Ezzel nyomunk egymás arcára egy-egy puszit,megfogja a kezem. Kilépünk a reptérről,és egyenesen egy piros furgonhoz lépkedünk.
-nővérkém,hol van anyu?-kérdezem,miközben vezet,viszont válaszolni nem válaszol.
15-20 perc után megint felteszem a kérdést.
-összevesztünk.. szóval kicsit magára kéne hagynunk..tudod,amíg meg nem nyugszik. Higgy nekem.
-rendben,jól van. De most tulajdonképpen hova is megyünk?-kérdezem,mivel nem ismerős az út.
-Te? Te nem jössz sehova..
-Mi? Ezt meg mégis hogy érted?
-Úgy, hogy te szépen visszamész Amerikába.
-micsoda?? Mégis miért mennék én oda vissza? - a pofám majd leszakadt a meglepettségtől.
-Egyáltalán miért jöttél ide? Miért nem maradtál a csodálatos pálmafás Amerikában?-néz egy pillanatra rám.
-hiányoztál..-mondom el a fél igazságot.
-azért még nem kellett volna eljönnöd onnan. Csak van valami más indokod is. -ekkor leparkolunk egy motelnál.
-hát..-csavargatom egy hajtincsemet.- részben igaz.-kiszállunk az autóból.
-hadd halljam. Csak nem az,amire gondolok??-csodálkozva néz rám.
-attól függ,mire gondolsz.-szedjük ki cuccunkat a csomagtartóból.
-bántott?-EunHwa szemébe a bosszú tüze ég.
-ráéreztél.-megvonom a vállam,majd a recepcióhoz megyünk,ott egy szobát kérünk,majd fel is megyünk.
-mit csinált veled?-a tesóm nem akar leszállni a témáról.
-csak megütött. Semmi baj nincs,cicu,minden oké. -mosolyogva használom a még tőlem kapott régi becenevét. -na pillanat.-felállok,s kimegyek a mosdóba. Viszont az használhatatlan. Fintorogva sietek ki onnan.
-fuuuuuj. Inkább kimegyek a hátsókertbe.. -majd kisétálok az említett helyre. Pár perc alatt elvégzem a dolgom,majd szokatlan hang üti meg a fülemet. Sírás. Értetlenül nézek körbe,ugyanis sehol egy árva lélek. Majd körbesétálok. Egy kuka mellett megtorpanok.
-úristen...-motyogom az orrom alatt.
Nem hittem a szememnek..
Ez egy kisbaba!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése